|
Copyright © 2004 Anyahajó Egysület |
Forrás: Tűsarok [http://www.tusarok.org] A Keleti pályaudvartól elég csak három órányit utazni vonattal, hogy egy értelmes, jól átgondolt, szépen felépített, több, mint 10 éves múltra visszatekintő nőpolitikát, gender-érzékeny városvezetést találjunk – amihez képest Budapest jócskán le van maradva. Töretlen hittel reméljük, hogy a hazai döntéshozók érdeklődve fogják a következőkben olvasni, hogy mire is (lenne) jó egy, a nők jóllétéért felelős iroda a városházán.
„A városlakók nem alattvalók, hanem ügyfelek” – vallja a bécsi városvezetés, az ügyfelek fele pedig nő, sokszor a férfiakétól eltérő igényekkel, amely igényeket sokáig vagy nem vették figyelembe, vagy fel sem ismerték. A gender mainstreaming, azaz a társadalmi nemek különböző igényeinek szempontba vétele, illetve beépítése az irányítási és döntéshozatali struktúrába viszonylag újkeletű fogalom, itthon még nem igazán tudunk mit kezdeni vele. Az MA57-ként is ismert, női ügyekkel foglalkozó, a városháza osztályai közé betagozódó iroda nemcsak vallja a gender mainstreaming elvét, de aktívan tesz is azért, hogy a két nem, különösképpen a nők különböző, eltérő igényeit a városvezetés minél több területen vegye figyelembe. Nem egy önálló, izolált sejt az irányításban – a többi ügyosztályjal élő kapcsolatokat kiépítve, velük közreműködve, őket segítve és támogatva éri el, hogy az esélyegyenlőség ne csak jelszó maradjon, de praktikus, mindennapi apró lépésekre fordítódjon le a város életében. A nők mindennapi, speciális igényeit figyelembe vevő várostervezés nálunk még ismeretlen fogalom – elég csak a liftnélküli aluljárókra, vagy a babakocsival nehezen járható járdaszegélyekre gondolni. 12 éve még Bécsben is úgy gondolták a bürokraták, hogy a női igények bizonyára az utcák rózsaszínre átfestését jelentik, de szerencsére azóta az MA57-es osztály elérte, hogy mindenki komolyan vegye a kérdést.
A 350 lakástól kezdve a hozzájuk tartozó játszótereken át egészen a szeméttárolókig mindent úgy alakítottak ki, hogy a legjobban megfeleljenek nemcsak a férfi, de a női lakosok igényeinek is, éljenek bár ott kisgyermekes családok vagy idősebb nyugdíjasok. A kísérleti projekt nyomán a 10. kerületben is felépült egy hasonló épületegyüttes. A nők elleni erőszak témáját nálunk még jobbára csak a civilek viszik, az MA57-es iroda azonban városi szinten kezeli a kérdést. Komolyan véve az Európai Bizottság ajánlását, mely szerint minden 10.000 lakosra jutnia kell egy menedékházi helynek a bajbajutott, illetve bántalmazott nőknek, Bécsben jelenleg 4, városi finanszírozású menedékotthon működik, mintegy 170 férőhellyel, melyeket a Wiener Frauenhauser (Bécsi nőotthonok) szövetség koordinál. A családon belüli erőszak esetében – a magyar gyakorlattól eltérően – jól működik a távoltartási törvény: a rendőr a helyszínre érve elrendelheti az erőszakot elkövető 10 napos kitiltását a lakásból, még akkor is, ha az saját tulajdona – és még csak vérnek sem kell folynia mindehhez. A menedékházakban a nőket szociális munkásokból, jogászokból és pszichológusokból álló csapat segíti a normális életbe való visszatérésben, de eközben egy másik intézményben a bántalmazónak is van lehetősége pszichológiai tanácsadásra. A legtöbben pár hónapon belül elhagyják a menedékotthont, azzal a biztos tudattal, hogy a bajban van kire számítani – az otthonok telefonszámai éjjel-nappal hívhatók. Információs szolgáltatásokat is nyújt a női ügyosztály: a bántalmazott nőknek fenntartott 24 órás segélyvonalon kívül női vonalat, illetve külön a fiatalabb korosztály tagjainak „lányvonalat” is működtet, a legkülönfélébb kérdésekben útbaigazítást adva. Nemcsak a városlakóknak, de a többi ügyosztálynak is információkkal szolgálnak arról, hogy milyen lépéseket kellene tenni a minél hatékonyabb gender mainstreaming felé; ezért született a „Gender mainstreaming – irányvonalak Bécs városvezetése számára” című kiadványuk, melynek tartalmát képzésekben, előadásokban is szívesen átadják a kollégáknak. Rengeteg kiadványt és publikációt jelentetnek meg évente, amik a városházán beszerezhetők, illetve megrendelhetők közvetlenül az irodától. Számos ezek közül a „Tegyük láthatóvá a nőket!” alprojekt részeként a Bécsben élő példamutató nőket, művészeket, politikusokat, aktivistákat mutatja be, felhívva a figyelmet a bécsi nőtörténelem fontos tagjaira is. A sorozatot poszterek egészítik ki.
Nálunk még furcsának hat az a projekt, amely a lányok igényeit szem előtt tartó parkrendezést tűzte ki céljául. Megfigyelések szerint a lányok kevésbé bátrak, amikor egy terület (focipálya, kosárpálya) elfoglalásáról van szó, ezért aztán a fiúk ötször annyian használják a bécsi parkok és játszóterek eszközeit, mint a lányok, akik inkább visszahúzódnak, s így csupán passzív szemlélői lehetnek a játéknak. A „genderérzékeny parktervezés” projekt keretében több bécsi parkot átrendeznek azért, hogy ez a helyzet megváltozzon. Több, kisebb játékpályát alakítanak ki, és egyéb pszichológiai szempontokat építenek be annak érdekében, hogy a lányok is otthon érezzék magukat a város terein. A iroda célja, hogy Bécs mind a 23 kerületében létesüljön ilyen park a közeljövőben. A munkaerőpiacon megfigyelhető vertikális és horizontális szegregációra tekintettel (kevés nő jut el vezetői pozíciókba, illetve rengeteg – sokszor jól fizető - foglalkozást túlnyomó részben csak férfiak választanak) az osztály célja minél több nővel megismertetni az ún. „nőies” szakmákon túli munkalehetőségeket. Jó példa erre a „Töchtertag”, azaz a „lányok napja”, amikor is a jelenleg még férfiasnak számító munkahelyekre, cégekbe kalauzolják el az iskoláslányokat egy napra.
A munka és család, munka és magánélet összeegyeztetése sarkalatos pontja minden esélyegyenlőségi politikának, a női osztálynak erre vonatkozóan is vannak projektjei. Ezek egyikében „7 lépés az egyenlőség felé” címmel útmutatót adtak ki a munkáltatóknak, melyben a családosok, kismamák igényeire vonatkozó megoldási javaslatokkal szolgálnak. Itt többek között a munkaidő rugalmasabbá tételére, a gyesen lévőkkel való kapcsolattartásra, részükre képzésekre, a munkaerőpiacra való visszatérés segítésére vonatkozó ötleteket találunk. A házimunka megosztásának ösztönzésére jelenleg is egész Bécs-szerte a tömegközlekedési eszközökön „nemcsak a nő dolga” témájú kampányposzterek olvashatók – így érzékenyítik a városlakókat a problémára. Bár a szomszéd kertje mindig zöldebb, azért reméljük, hogy a közeljövőben Magyarországon is európai színvonalon fogják döntéshozóink kezelni a gender mainstreaming kérdéskörét. A bécsi MA57-es osztály szívesen ad ötleteket és tanácsokat a témában, megosztja jó gyakorlatait. Csupán három óra vonattal, városvezetésünk vonatjegyeire szívesen összedobjuk a pénzt! Az iroda: Frauenbüro der Stadt Wien, soosviki Kapcsolódó linkek: Bécs másként látja [2006.12.18.] |
[