Forrás: AmaroDrom [http://www.amarodrom.hu]

Sokan fanyalogva fogadják, mégis világraszóló tény: Járóka Lívia az első és egyetlen roma választott képviselője az Európai Parlamentnek. A fanyalgás nem annyira személyének, mint inkább annak szól, hogy a Fidesz listájáról került az EP-be.

 A Fidesz kampányzáró nagygyűlésén állítólag többen kifütyülték.

Én is csak az újságokból tudok erről, a helyszínen szerencsére nem érzékeltem. Eleinte eléggé megbénított, amikor ilyesmi előfordult.

 Volt ilyen a kampány során?
Volt, és erre aztán fel kellett készülnöm, de mondom, a kampányzárón nem érzékeltem ebből semmit, sőt, onnan fentről, a színpadról úgy láttam, nagyon jól fogadott a tömeg, és ez a félelem akkor elszállt a fejemből. De gondolom, egy nagyobb tömegben mindig számítani lehet szélsőségekre is.

 Nemrég úgy fogalmazott valaki, hogy arra kell Ön Fidesznek, hogy legitimálja a határon túli magyarságért folytatott politizálását. Hiszen annyiban közös a cigányság és az ő sorsuk, hogy nem egyetlen országhoz kötődő kisebbségi problémáról van szó. Szóval, hogy a Fidesz úgy beszél majd a roma kisebbség európai helyzetéről, hogy abból értsenek azért a románok, szlovákok, szerbek is.

Nem érzek ilyesmit a Fideszben, természetesen kutatóként nekem is megfordul ez a fejemben, hiszen a kisebbségpolitikában ez nagyon releváns kérdés. De én megpróbálom a másik oldalát nézni a dolgonak: az, hogy a Fidesz ilyen markánsan koncentrál a kisebbségekre, az Európa Koncepciójukban is nagyon erőteljesen jelen van ez a kérdés, az nekünk, romáknak nagyon alkalmas fővíz lehet, amelyen mi is szépen hajózhatunk. Úgyhogy inkább nagy lehetőséget látok ebben, mint csapdát. Vagy emiatt, vagy okból, de a lényeg az, hogy a Fideszt valódi tettekre kötelezi, hogy én ott vagyok az EP-ben. Nem érzem, hogy a cigánypolitika csupán mellékága lenne ennek a dolognak, sőt, azt érzem, hogy annak a hármasnak, amelyik a kisebbségek ügyeivel foglalkozik a Fidesz EP-képviselői között, én inkább az alappillére vagyok, mint mellékvonulata.

 Most mindenki Önt mutogatja, mint egyedüli roma képviselőt. Biztonyára nagyon sokat várnak Öntől, de egyedül hogyan akarja megváltani a világot?

Sehogy, egyedül nem is lehet, de nem is erre készülök. Inkább arra, hogy belakhatóvá tegyem azt a teret, amelyet most a cigánypolitikának ajánl fel az EU az Európai Parlamenten keresztül. Ahhoz szeretném hozzásegíteni a civil szervezeteket, hogy a lehető leghatékonyabban tudjanak működni, erre az én hangom nagyon jó szócső lehet, de egy személyben nem tudok változásokat elérni. A munkámat valós képviseletként fogom fel, és nem szimbolikus pozícióként, amelyet mutogatni kell. A Fideszben az én ügyem ugyanúgy hangsúlyos, mint az összes többi képviselőé.

 Tudjuk, hogy a nőbizottságban is tevékenykedik majd, de fő feladata nyilván a kisebbségi ügyek képviselete. Ennek megvan már a bizottsága az EP-ben?

Úgy néz ki, hogy a bel- és igazságügyi bizottsághoz fog tartozni, ezt én a legmegfelelőbb helynek tartom a kisebbségi ügyek kezelésére: szakmailag és nívójában is nagyon prominens hely, sok minden dől itt el. Az, hogy engem ide delegálnak, azt jelzi, hogy valós szakmai munkát várnak tőlem, tehát inkább feladatmegoldónak alkalmaznak, mint egyfajta látványelemnek. Végre a romák kérdése olyan helyre kerül, ahol látható és hangsúlyos lesz, nemcsak a munka, hanem a számonkérés is.

 Mi történik akkor, ha kiderül, hogy ez az egész egy szélmalomharc, nem tud elérni semmit, kudarcot vall. Van-e menekülési út?

A személyes életemben a család megfelelő hátteret biztosít, úgyhogy nem félek, hogy emberileg elveszíteném magamat. Mindazt a tudást és erőt, amit felhalmoztam magamban, ennek az ügynek fogom szentelni, mindent meg fogok azért tenni, hogy a romák sikeresnek tartsák a tevékenységemet. Ha ezt nem engedélyezi a nagypolitika, akkor majd meglátom, mit kell tennem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy erre – mármint a kudarcra – én személy szerint, de a cigány vezetők többsége is nem vagyunk felkészülve, mert ez történt velünk az elmúlt években mindig, gyakran elhúzták már előttünk a mézesmadzagot. Ez sajnos benne van a pakliban. De most látok réseket, meg olyan nagyobb tereket is, amelyeket meg lehet majd tölteni tartalommal. Nagy lépések biztos nem lesznek, ezért feleslegesnek tartom, hogy ígérgessek.

 Ha nagy lépések is nem lesznek, akkor mondjuk a következő öt évben milyen kis lépésekkel lenne elégedett a magyarországi cigányság életében?

Azzal nagyon elégedett lennék, ha a cigány szerveződés markánsan meg tudna erősödni anyagilag és strukturálisan is.

 Ebbe beleértve a kisebbségi önkormányzatokat is?

Az egy másik dolog, én az önkormányzatokban azért látok fantáziát, mert egy viszonylag jól kiépített networkrendszer, ami ha jól fel lenne pörgetve, mögé lennének rakva azok a törvényi és anyagi eszközök, amelyekkel jól tudnának működni, akkor ez nem feltétlenül lenne rossz, főleg akkor, ha a képviselőket maguk a cigányok választanák.

 A kisebbségi törvény, illetve az ezzel kapcsolatos választójogi szabályozások módosításával mennyire akar foglalkozni, illetve hát mennyire akar a Fidesz ebben mozogni, mert eddig mintha nem nagyon erőltették volna meg magukat.

Én is úgy látom, hogy keveset mozgott ebben az ügyben a Fidesz. Nem tartom ezt a tervezetet még megfelelőnek, például a választások napja miatt sem. Tudniillik, hogy ugyanazon a napon van a települési és a kisebbségi önkormányzat választása. Azt egyelőre nem látom, milyen ráhatásom lehet erre. Személyes véleményem az, hogy kevés, ami a módosításokban jelenleg benne van. Ha néhány éven belül létrejönne egy olyan önkormányzati rendszer, amely a romákat jobban helyzetbe hozná, az nekem már siker lenne. Ha azt látnám, hogy azokat a kormányzati kezdeményezéseket, amelyek most az oktatási minisztériumban elindultak, lendületesebben hajtanák végre, az is siker lenne, vagy ha elindulna a lakhatási körülmények megváltoztatása. Arra lesz ez az öt év elég, hogy az európai palettára tegyük a cigányok ügyét. Szeretném elérni, hogy a cigány vélemény minden egyes ügyben felszínre kerüljön - ez is fontos része lesz a munkámnak. Tehát hogy a vitákban a cigány nézőpont markánsan megjelenjen, ne csak látszatszinten, mint ahogy most van. Azt például biztatónak látom, hogy a hazai bürokráciában jelen vannak már cigányok, csak azt gondolom, hogy egy szakmai alapon szerveződő csapat hatékonyabban tudna eljárni, és azt várnám el a nagypolitikától, hogy ezeket a szakmai pontokat keresse. Arról számolnak be egyébként ezek a kormányzatban dolgozó emberek személyes beszélgetések alkalmával, hogy nagyon korlátozott a mozgásterük, kevés esetben tudták megvalósítani, amit akartak. Ezzel nekem is szembe kell néznem, ugyanebben a mókuskerékben leszek én is…

 Azért Önnek nagyobb a mozgástere, legalábbis abból a szempontból, hogy nem egy kirúgható, megfegyelmezhető köztisztviselő, hanem megválasztott parlamenti képviselő, akit nem lehet leváltani.

Igen, abban bízom én is, hogy ez egy olyan ütőkártya, egy olyan helyzet, amely megengedi majd, hogy ezeknél a bürokratáknál harcosabb legyek.

 Ha nem kap elég támogatást, elképzelhető, hogy elhagyja a néppárti frakciót?

Ezen nem gondolkodom, azért sem, mert érdekes módon úgy látszik, az Európai Parlamentben éppen a néppárti frakció az, amelyik a legelkötelezettebb cigány ügyben. Arról nem is beszélve, hogy olyan pozitív fogadtatása van a megjelenésemnek, legalábbis így az elején, hogy ez optimizmusra ad okot.
A Fidesz szívesen felvállalja a korábbi roma politikájának a felülvizsgálatát, az én jelölésem is ennek az egyik jele. Külsősként választottak be, úgy, hogy tisztában voltak vele, nem mindig értek egyet az ő roma politikájukkal, illetve azzal, amit kormányzásuk idején tettek.

 Nem akarják még beléptetni a pártba?

Nem. Érdekes, hogy az újságírók ilyeneket feltételeznek, de soha nem kerül ez elő, inkább szakmai kérdésekkel foglalkozunk a képviselőtársaimmal. Érdekes dolog egyébként a Fidesz megítélése a cigány szervezetekben. Az mindenki számára világos, hogy a Fidesz most egy olyan labdát adott fel, amely váratlanul érte a cigány közéletet, de úgy látom, hogy a reakciók bizakodóak. Sokan a cigány közéletből, akik egyáltalán nem mondhatók Fidesz-közelinek, olyan nagy lehetőséget látnak ebben, hogy gondolkodás nélkül azt tanácsolták, vállaljam el a jelölést. A csodálkozásukat és azt mondhatom, a megbecsülésüket is érzem ez iránt a megnyilvánulás iránt. Úgy látom, nagyon nyitottak most azok a szervezetek, amelyek egyébként elviekben elzárkóznának a Fidesszel való együttműködéstől.
Mindenki társaságát keresnünk kell, aki ehhez a dologhoz hozzá tud adni valamit, pártpreferenciák nélkül, már csak azért is, mert négyévente változnak a cigányok körében a pártpreferenciák. Nem vagyunk olyan sokan szakmabeliek, hogy megengedhetnénk magunknak nagy széthúzásokat.

 Az Ön jelölése azért is különleges, mert nem csupán roma, hanem roma nő, s ez többszörösen hátrányos helyzetet jelent.

A rendszerváltás óta óriási teher a nőkön nemcsak a mindennapi kenyér, hanem a szociális harmónia megteremtése is. Annyira szétestek a viszonyok, hogy a cigány nők azok, akiknek meg kell találni azokat az utakat, amelyek mentén egyáltalán élni lehet. Engem az lep meg nagyon, hogy ennek ellenére a cigány nők az utóbbi 10-12 évben a családfenntartás és összetartás drámája mellett arra is ráéreztek, hogy mennyire fontos ebből kitörni, kifelé nyitni, és elkezdeni esetleg politizálni. Nagyon biztató az a felelőségérzet, amelyről fiatal és idősebb roma nők tesznek tanúbizonyságot a cigány közéletben. Lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy óriási teher van a cigány nőkön a megélhetés miatt, de az is motiválhatja őket, hogy a közéletben való mozgás, amely korábban nem volt jellemző része a cigány nők személyiségének, mennyire hozzá tud járulni saját életük jobbításához. Borzalmas igazságtalanságnak tartom, hogy ezekre a belülről jövő pozitív kezdeményezésekre a külvilág, a külső politikai közeg olyan fel nem ismeréssel válaszol, ami megnehezíti a nők helyzetét, mert sokszor hallani, hogy mit keresel te itt cigányként, nőként? Úgy látom, hogy a cigány nőknek a nem cigány közéletben sokkal nehezebb érvényesíteni magukat, mint saját közösségeikben, mert ott már megvívták a saját harcukat, ám a többségi közbeszéd még megkérdőjelezi ezt a szerepvállalást.

 A családja mit szól ahhoz, hogy politikus lett?

A szüleim büszkék rám, de nagyon féltenek is. Persze tudták, hogy ez az életem nagyon fontos része, hisz évek óta ezt csinálom. A szüleim kezdettől támogattak, azt hiszem, az, amit most csinálok, egyenes következménye annak, ahogyan bennünket a papám felnevelt, ő mindig fontosnak tartotta a közélet dolgait. A férjem is tisztában volt vele, hogy nekem itt dolgom van. Pedig ehhez most le kell mondania vállalkozásáról, hobbijáról, mert ők is jönnek velem Brüsszelbe.

 Sok mindenben megváltoztatta a Fidesz? Előírták, hogy milyen ruhákban járjon, hogyan sminkelje magát?

Nem, semmibe nem szóltak bele, azt mondták, úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Amit nehezen kezelek egyelőre, az a nyilvánosság, majd megtanulom ezt is, ők is farmeros, szakállas srácokként kezdték...

 Jól érzi magát ebben a szerepben?

Azt feltétlenül élvezem, hogy úgy látom, most a szakmaiság a legfontosabb, és ez nagyon hiányzott az elmúlt években. Méltánytalannak tartottam azokat a körülményeket, meg azt a fajta választ a külvilágtól, amit a cigány közéletben szerepet vállalók kaptak. Én abban bízom, hogy elnyerheti megfelelő helyét az a munka, amelyet ők évtizedek óta végeznek. Az én sikerem az ő sikerük is.

Interjúnk végeztével elkísértem a képviselőasszonyt a Parlament impozáns épületéhez, amelynek bejáratához éppen hatalmas, fekete Mercédeszek gördültek villogó szirénákkal. Nagy embereket hoztak, hiszen az Európai Néppárt éppen Budapesten tartotta frakcióülését, amelyre természetesen Járóka Lívia is hivatalos volt. Szimbolikus és szokatlan kép: egy fiatal cigányasszony az európai hatalmasságok között velük egyenlőként lépheti át a Parlament bejáratát. Hogy aztán csak szimbólum marad-e, díszlet a nagypolitika forgószínpadán, vagy valódi szerepet kap, még nem tudni. De szimbólumnak sem utolsó.

Néző László
[amarodrom@axelero.hu]