Forrás: Tűsarok [http://www.tusarok.org]

Novák Angélát, az egykori transzszexuális dívát 2000 szeptemberében elvégzett átalakító műtétje óta olyan nővérünknek tekinthetjük, aki hivatalosan is velünk együtt bukdácsol a női identitás útvesztőiben. Most 25 éves.

 Akik nem választják az átalakítást, azt mondják: illúzió volna azt hinni, hogy teljes értékű nők lehetnek.

Méhem nincsen, tehát még én sem értem el a tökéletes állapotot, de hiszem, hogy az is meglesz. Aki azt mondja, hogy nem lehet tökéletes, az ideológiát gyárt a döntéseire. Most sem úgy gondolok magamra, mint egy átoperáltra, és régebben sem úgy gondoltam magamra, mint egy operáció előtti transzszexuálisra, hanem mint nőre. A tudatomban mindig nő voltam. Hogy lehet ennél hitelesebb valaki?

A párom azt mondja, hogy én se többet, se kevesebbet nem tudok, mint egy genetikai nő.

 A családod hogyan dolgozta fel a döntésedet?

A szüleimmel négy évig nem beszéltem, azalatt megtanultam nélkülük élni. Most már jóban vagyunk. Amikor 16-17 éves voltam, akkor kellett volna jönniük velem orvostól orvosig és harcolni értem. Nem hiszem, hogy fel tudják fogni, hogy én mit csináltam végig, hogy felnőttem az átalakulás ideje alatt.

 Egyetlen tudományos vizsgálat sem tudta még cáfolhatatlanul bizonyítani, hogy az eltérő nemi identitás veleszületett tulajdonság vagy a nevelkedés során alakul ki. Valószínűleg a kettő együtt játszik szerepet abban, hogyan alakul végül az ember hovatartozása.

Biztos vagyok benne, hogy eleve meghatározott, kiben mennyire erős a nemi identitástudat, és ennek csak fokozatai vannak. Van, aki nem adná jelét, van, aki tudatja, de nem fog lépni, van, aki ki akar törni, és van, aki ki is tör. Ahogy kiléptem a gyerekkorból, már nőként viselkedtem. 14 éves koromtól pedig külsőségekben is elkezdtem úgy élni, mint egy nő.

 Tudatosan választottad a klasszikus nőimázst, a dívát?

Véletlen folytán lettem szőke, aztán így maradtam, de semmire nem kezdtem el ráerősíteni. Fokozatosan lecseréltem a ruhatáramat, de nem szélsőségesen. A színpadon nem átlag nő akarok lenni. A privát életemre azonban ez nem hat ki. Megőrülnék, ha hétköznap is magas sarkú cipőben kellene járni. Beszélni és énekelni tanulok. Az, hogy szép vagyok, már megvan. Amennyire előny, annyira be is skatulyáz, hogy különleges vagyok. Rendszerint extrém környezetbe akarnak helyezni. Dívából kevés van Magyarországon, de hely sincs, ahol annak lehet lenni. Igaz, hogy én közönség nélkül is az vagyok.

 A műtét óta felszabadultabb vagy?

A szó jó értelmében egyre gátlástalanabb vagyok, ahogy meglettek a fizikai eszközeim hozzá.

 Tehát használod a tested?

Nincs már mit rejtegetni rajta. Most már a pávák között vagyok páva.

 Ezért vetkőzöl le hamarosan egy férfimagazinban?

Azért mutatok meg mindent, mert ez lezárása lehet az előző életemnek. Eloszlatja a kérdéseket, láthatják az emberek, hogy minden a helyén van.

 Eközben nem idegenedsz el a testedtől?

Inkább megszeretem. A testem nagymértékben a visszaigazolása annak, amit gondoltam magamról. Azon az egy ponton kívül, amit az orvosok által kaptam, a többit a természet adta. Mert nem mindenkire hatnak egyformán a hormonok. Nem tudják megmondani előre, milyen formád lesz tőle. Ami velem történik, az jó, és igazolja a döntéseimet.

 Élvezed a szexet?

Érdekes, hogy a műtét óta adatott meg nekem a szexualitás mint élvezeti forrás. A gyógyulás után nyolc hétre vesztettem el a szüzességemet. Nagyon jó élmény volt. Az orgazmus később jött, először álmomban, és az is nagyon rendben volt. Az a fajta orgazmus volt, amilyennek lennie kellett. Azelőtt csak azt tudtam, hogy milyennek nem szabad lennie. Hozzá kell tennem, hogy nem hüvelyi, hanem csikló orgazmusom van. (Az orvosi átalakítás pontos forgatókönyvéről lásd: Amikor az új nem a régi - interjú a nemi átalakító műtétekről, MaNcs, 1998. 28. szám - sisso.)

Az a legjobb az egészben, hogy most már ha jön egy pasi, aki engem kíván, akkor nem a jégfalba ütközik, hanem megnyílhatok előtte.

 Nem félsz attól, hogy jöhet egy romlás az állapotodban?

Amíg az én melleim is zsírmirigyből vannak, azok is lógni fognak egyszer, az kétségtelen. Minden valódiból van rajtam, úgyhogy veled együtt fogok öregedni, édesem. Vagy boldog pufók nagymama leszek, vagy a sztár, aki attól boldogtalan, hogy már nem feszülhet az arcán a bőr.

 Milyenek a férfiak, akik körülvesznek?

Sok mindent nehezen adott az élet, de a pasikat nem, és ez nekem nagyon fontos. Mindig megalkudtam a szép javára. Abban nem csalódik az ember. A szép az szép marad. Egyébként pedig császárné vagyok, nem mosogatós. Ha lesznek gyerekeim, akkor megcsinálom, de addig jó lenne, ha a Terka csinálná.

 Hogyan szeretnél gyereket?

Még adok tíz évet az orvostudománynak. Eddig még minden megvolt, amit kívántam, akkor ennek is meg kell lennie. A jósnő szerint kislányom lesz.

 Neki hogy mesélnéd majd el a történetedet?

A kedvesem azt mondja, hogy neki az előző életem már egy megfoghatatlan dolog, egy mese. A gyerekemnek meg az anyja leszek, és bármit mondhatok majd neki, azt is, hogy én voltam a dalai láma, akkor is szeretni fog.

 Ami veled történik, az felfogható üzenetként is a transzszexuálisok számára?

Nincs küldetéstudatom. Abszolút nem gondolom azt, hogy világ transzszexuálisai, egyesüljetek! Vagyis egyesülhetnek, csak nélkülem. Persze akaratlanul is megástam az alagutat, de kiértem a végére, és idegenvezetést nem vállalok. Zászlóra vagyok tűzve, mert én vagyok az átoperált ember, akinek sikerült. Ez kellemetlen, mert mindannyian mások vagyunk, és nem biztos, hogy mindenki olyan lesz, amilyen én. Tehát nem adhatok tanácsot.

sisso
[sisso@tusarok.org]