Forrás: Tűsarok [http://www.tusarok.org]

A férfi néhányszor elment nyaralni Thaiföldre az utóbbi időben, aztán egyre boldogabban tért haza. Mint kiderült, egy helyi kerítő segítségével találkozgatott ott egy fiatal lánnyal, akibe azonnal beleszeretett. Innen csak egy kis procedúrába és még egy utazásba került, hogy megkösse a lány családjával és a helyi önkormányzattal az igen előnyös üzletet. Nem alaptalan tehát Jáksó terve sem.

Nálunk most az van, hogy például Józsi bemegy a Központi Ara Ellátóba, ami a helyi kocsma gúnyneve, átlapozza a katalógust, azaz lecsekkolja a pultnál ülő vagy a pult másik oldalán álló, egyszer-kétszer elvált, jobb sorsra érdemes nők még használható végtagjait, körmét, haját, fogazatát, megkérdezi, mihez értenek, és akkor felajánlja, hogy meghívja őket egy italra, a többit meg utána lerendezik. Az esküvői előkészületekig persze azért hátravan néhány feles, meg egy-két ultrazajos szerenád.

Nem mindig hepiend a leányvásár vége, de Violin és Viola házassága a hasonló rituáléknak köszönhetően például egészen jól sikerült. Volt egy ház a férj részéről, ahonnan kihalt az előző feleség, aztán volt némi pénz a bankban, egy platós kocsi, meg két neveletlen gyerek. Örülnek a férfiak, mert nem kell túllelkizni az udvarlást, elég, ha valami kis adományt megcsillantanak, a nők pedig boldogok, mert egyrészt nem kell többé a magányos pohárvadászt játszaniuk, másrészt még egy kis közös vagyonra is szert tehetnek ebben az esküvőnek nevezett népi játékban. Negyven fölött egyébként sincsenek nagy kilátások, sokkal több nő marad egyedül, aki ha eljut a nyugdíjas klubban űzött hasonló tréfákig, akkor még kevesebb esélye van. Köztudott, hogy az efféle közösségekben alig lézeng egy-két élettársnak való.

Azt mondják a helyi férfiak, hogy akinek nem jut feleség a jó kilátások ellenére, az egész életében szégyenben marad. Pedig van még egy megoldás, nemrégen hallottam, csak egy egészen kis pénz kell hozzá, és cserébe egy hajlott korú férfi akár egy 18-20 éves nőt is vehet.

A pékünk meséli, hogy a sógora, megunva az egyedüllétet és az azzal járó szégyenét, feleséget vett magának. Most költözött ide az asszonyka, fiatal és nagyon csinos, igaz, hogy még nem tud magyarul, és egy kicsit más, mint a többek, nagyon egzotikus. Lehet, hogy gyerekeket is szül majd neki. A férfi néhányszor elment nyaralni Thaiföldre az utóbbi időben, aztán egyre boldogabban tért haza. Mint kiderült, egy helyi kerítő segítségével találkozgatott ott egy fiatal lánnyal, akibe azonnal beleszeretett. Innen csak egy kis procedúrába és még egy utazásba került, hogy megkösse a lány családjával és a helyi önkormányzattal az igen előnyös üzletet.

Nem alaptalan tehát Jáksó terve sem. Egy-egy helyi családnak van vagy öt lánya, amelyből mind haszontalan, kivéve, aki úgy hoz pénzt a házhoz, hogy férjhez megy egy idős, undorító, kövér, fehér külföldihez. A pék sógora valamivel több mint másfél millió forintnak megfelelő dollárral fizetett a családnak a menyasszonyért. Rendesen szerződést kötöttek, olyat, ami hatóságilag is rendben van, mert különben haza sem jöhetett volna a lány vele.

Azt mondják, mindketten boldogok, és a pék sógora még jól is bánik a lánnyal, pedig az semmiképp nem lépne le, mert „ezek olyanok”, úgy vannak nevelve (így fogalmazta a pék), hogy betartják a szerződéseket. Ha eltűnne, akkor a saját apja keresné meg és hozná vissza a férjének, és a lány nem hozhatja ilyen kellemetlen helyzetbe a családját. Mindenki jól járt tehát. A család vehet egy kis földet a pénzből, a lány soha nem élt volna ilyen színvonalon, a pék sógorának meg végre van nője, akivel dicsekedhet a helyi közösségnek, és akin hivatalosan kiélheti a nemi gerjedelmeit, hiszen fizetett érte tisztességesen.

A lány majd beilleszkedik, lesz egy kis boltja, ahova díszként még majd vonzza is a vendégeket, valamint ha jól domesztikálják, egész életében hálás lesz a férjének, amit különféle magánszolgáltatásokkal meg is fizet. A magyar hatóságoknak meg, ha valaki nem panaszkodik, az ilyesmihez semmi köze. Nem hittem el, de hazánkban élnek így néhányan idegen nők, akik csak a legrejtettebb álmaikban gondolnak már a rizsföldekre és arra, hogy volt nekik egyszer egy otthonuk. Az itt születendő gyermekeknek legfeljebb egy nagyanyja lesz, a másik, aki eladta anyát, csak a mesékben létezik. Apa elégedett.

sisso
[sisso@tusarok.org]