Nyomtatható forma Forrás: Tűsarok

A mainstream kultúrát figyelve ki hinné, hogy az amerikai gazdaság jelenlegi visszaesése a nőket ugyanolyan súlyosan érinti, mint a férfiakat.

A jól ismert újságokat olvasgatva, olybá tűnik, hogy a válság legtragikusabb következménye a nőkre nézve, hogy a középosztály háztartásbelijeinek eddigi szabadidős foglalkozásaikat kevésbé kötetlen, ám pénzzel jutalmozott tevékenységre kell felcserélniük.

A válóságban azonban az amerikai nők 60%-a otthonán kívül dolgozik. A 2000-2003 gazdasági válság az eddigieknél sokkal drasztikusabban érintette a nőket, aminek oka egyrészt hogy a nők sok helyütt elérték a férfiak bérszínvonalát, másrészt viszont azok a szektorok ahol a nők főként dolgoznak - szolgáltatás, kereskedelem- szeptember 11-e óta visszaesést mutatnak. A nők jelenlegi munkanélküliségi rátája (5,2%) eddig nem tapasztalt mértékben közelíti meg a férfiakét (6,1%), és a tartósan munkanélküliek aránya is jelentősen növekedett a körükben.

Az amerikai média nőképe

A népszerű újságok, mit a New York Times és a Newsweek olyan középosztálybeli nők portréját mutatja be, akiknek az addig jól kereső férjét elbocsátották, és most maguk is kénytelenek munkába állni. A cikkek szerint a munkába állást ezek a nők kisebb fajta sokként élik meg, eddigi életprogramjukban a munka nem szerepelt, idejüket uszodába járás, könnyű búvárkodás, ejtőernyőzés, olvasás, utazás és ehhez hasonló elfoglaltságok tették ki. 
 
A feketéket még erőteljesebben sújtja a válság: a fekete férfiak munkanélküliségi aránya, 11,3%, a fekete nőké pedig 9,7%, összehasonlításképpen a fehér férfiak munkanélküliségi rátája 5,4%.
Mindezek ellenére keveset hallani a női munkanélküliség problémáiról, úgy tűnik, hogy a társadalom és a politika együttérzése csupán a hajdanán jól kereső, munkájukat vesztett fehér férfiakat illeti meg. Általános vélekedés például, amit a neves újságok cikkei is osztanak, hogy a férfiakkal szemben, akiket munkájuk elvesztése lelkileg teljesen összetör, a nőket nem érinti mélyen a munkanélküliség, sokkal könnyedebben keresnek új munkát.

A téma szakértői szerint az ilyen fajta általánosítások kimerítik a szexizmus kategóriáját, hiszen nagyon sok nő önképéhez hozzátartozik az, hogy munkája legyen.
A gazdasági válság hatására tehát a hagyományos nemi szerepek iránti nosztalgia megerősödésének lehetünk tanúi, mikor is a férfiak férfiak, a nők pedig feleségek. A maszkulin férfikép felerősödése magával hozza azt a régi elképzelést is, hogy az irányító szerepet a férfiaknak kell betölteniük a politikában és otthon is. A populáris kultúra szintén ebbe a neotradicionális irányba halad. Manapság a reality showknak is azon a feltételezésen kell alapulniuk, hogy a nők kapcsolataikban igazából csak a pénzre hajtanak.

Miután a kulturális szféra ennyire a dolgozó nők valódi világán kívül mozog, nem meglepő hogy a szociális politika is hasonló tendenciákat mutat. Míg a nők és férfiak gazdasági bizonytalansága azonos mértékű, addig a nők kevésbé számíthatnak a szociális hálóra. A kutatások szerint 41 államban a férfiak nagyobb eséllyel részesülnek munkanélküli segélyben, mint a nők, 43 államban nem fizetnek munkanélküli segélyt a részmunkaidősöknek, akiknek pedig a nagy része nő. Sok nő azért kénytelen részmunkaidős állást vállalni, mert nincsen gyermekmegőrző intézmények.

A Bush adminisztráció hivatalba lépése óta a nők életlehetőségei szinte minden szempontból beszűkültek. A férfi kenyérkereső család modell visszatértével, amit úgy néz ki a "populáris kereslet? is nagyban generál, a nők elveszíthetik az elmúlt tíz év alatt elért gazdasági vívmányaikat. Amikor ez megtörténik, a konzervatív politikusok és a szimpatizáns média folytathatják a piknikjüket, de az biztos, hogy a nők többsége nem fog az úszómedence körül lebzselni, elkerülve a megélhetési kérdéseket - akár élvezik a munkájukat, akár szimplán pénzre van szükségük.

(Az alternet.org írása nyomán)

Somogyi Eszter