Nyomtatható forma Forrás: Múlt-kor

Férfias szakmára adta fejét az a két idős hölgy, akik ugyan végig egy helyen dolgoztak, mégsem találkoztak soha munkájuk során. Az előbb az OSS-nak, majd a CIA-nak dolgozó hírszerzők jóval a nyugdíjazásuk után, egy amerikai idősotthonban futottak össze először, s mesélték el élményeiket a The Washington Post riporterének.

Habár útjaik sosem keresztezték egymást titkos megbízatásuk idején, végül mégis összehozta őket a sors: most az észak-virginiai Westminster idősek otthonában mesélnek egymásnak élményeikről. A 96 éves Betty McIntosh és a nálánál nyolc évvel fiatalabb Doris Bohrer is előbb a második világháborús amerikai hírszerző hivatal, az Office of Strategic Services (OSS), később annak utóda, a CIA kötelékében szolgált.

A két hölgy a negyvenes évek elején került a Franklin D. Roosevelt amerikai elnök által felállított, William “Wild Bill” Donovan Wall Street-i ügyvéd és első világháborús veterán vezette hírszerzéshez. McIntosh és Bohrer azon kevesek közé tartozott, akik nőként a tengerentúlról védték a hazát.

McIntosh Kínában a bomlasztásért volt felelős, olyan hamis híreket gyártott, amelyektől az ellenséges haderő moráljának aláásását várták – az egyik szerint például a japán császári hadsereg katonáinak feleségei otthon rendszeresen félrelépnek az amerikaiakkal. Bohrer olaszországi küldetése során a Németországról készített légifelvételeket elemezte, amivel segítette a légitámadások célpontjainak kiválasztását, valamint informálta a fronton levő OSS-tiszteket a küszöbönálló veszélyről.