Nyomtatható forma Forrás: Európai Parlament

Lidia Juszupova, grozniji emberi jogi ügyvéd és a Szaharov‑díjjal kitüntetett oroszországi Memorial emberijog‑védő szervezet munkatársa, az életét kockáztatta azért, hogy segítsen a Csecsenföldön elkövetett emberi jogi visszaélések áldozatain. A Nobel‑díjra is jelölt jogvédő az Európai Parlamentben tett látogatásán elmondta: véget kíván vetni az állam által finanszírozott brutális észak‑kaukázusi kínzásoknak, eltűnéseknek és az öldöklésnek.

Lidia Juszupova a négy éve meggyilkolt Anna Politkovszkaja orosz újságírónőről készült „Anna: hét évig frontvonalon” című dokumentumfilm április 14‑ei bemutatóján járt az EP-ben. Alább az emberi jogi ügyvédből lett újságíró, Lidia Juszupova nyilatkozik.

Milyen rendellenesség tünetei a közelmúltban elkövetett moszkvai robbantások és az ezáltal kiváltott félelem?

E robbantások csak folytatásai az 5-7 évvel ezelőtt napvilágot látott eseménysorozatnak, ez csak egy újabb epizód. A helyzetet csak látszólag uralják. A kaukázusi rezsim akciói természetesen újabb reakcióhullámot eredményeztek.

Az oroszországi Memorial emberijog-védő szervezet létezését azzal indokolja, hogy Oroszországnak nehéz megbékélnie múltjával – a sztálini diktatúrától kezdve a csecsenföldi háborúkig bezárólag. Vajon miért van ez?

Olyan ez, mint egy genetikai betegség vagy egy vírus. Lenin, Sztálin és a bolsevikok korszaka óta a nemzetre a „csordamentalitás” jellemző – az egyén a tömeg része, nem lehet saját véleménye, nem lehet önmaga. Oroszországban csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy önmaguk lehessenek. Az emberek nagy része az elvárások szerint él. Ha azt mondják nekik, hogy holnaptól a fekete fehér, ezt fogják elfogadni. Természetesen nem mindenki ilyen.

A jelenlegi félelemmel teli közhangulat nem teljesen a kaukázusiakról szól, hanem a politikusok félelméről, akik hatalmukat elvesztésétől tartanak. A teljes orosz lakosság szenved ettől. Ez a félelem vírusa, amit mesterségesen terjeszt a kormány, mivel a legalapvetőbb ösztönök jutnak a leggyorsabban felszínre. Tömegeket lehet ily módon félelemben tartani, lelkileg befolyásolni.

A közelmúltban elkövetett moszkvai robbantás meg fogja-e változtatni Oroszország saját múltjához való viszonyát?

Nem. Tudja mit tettem volna az orosz nemzet helyében a terrorista támadás napján? Polgári engedetlenséget indítottam volna. Megdöbbenve olvastam egy fiatal lánnyal készített interjút, amelyben a lány azt mondja: „Miért robbantotok fel bennünket? Ne öljetek meg! Nem mi vagyunk a felelősek a ti sérelmeitekért” – így gondolkodnak az emberek.

Nem szabadna megtörténnie annak, hogy bárkit is kivégezzenek, megöljenek vagy bárkinek is baja essen. Szerettem volna elmondani ennek a lánynak, hogy sajnálom azokat, akik meghaltak vagy elveszítették hozzátartozóikat, de azokat is sajnálom, akiket naponta elrabolnak, megölnek vagy lebombáznak. Ráadásul mindezt az adófizetők pénzéből hajtják végre.

Akkor vajon mi okozza ezt a „mi nem tettünk semmit ellenetek” típusú szűklátókörű hozzáállást?

Pont ez a baj, hogy nem tesznek semmit, nem követelik a kormánytól, hogy hagyják abba ezt a felesleges háborút. Nem értik, hogy pont a kaukázusi események váltották ki a közelmúltban elkövetett erőszakot és ők ennek áldozatai csupán.

Csecsenföldön végzett munkájáért az emberi jogi szervezetek Európa egyik legbátrabb nőjének tartják Önt. Mi a legfélelmetesebb és a legreménytelenebb a munkájában és mi ad reményt Önnek?

Nem tudom (mondja nevetve). A reménnyel kezdem. Istenbe és a sorsba vetett hiten kívül saját magunkban és az erőnkben is hinnünk kell. Magamért teszem, mert nem bírom elviselni, ami körülöttem zajlik, ahogy velem és másokkal bánnak.

Úgy vélem először magunkat kell embernek tekintenünk, és csak ezután várhatjuk, hogy mások is emberszámba vegyenek bennünket.

Nincs reménytelen helyzet. Harcolni kell a jogainkért és nem pedig megfutamodni. Nem szabad hagyni, hogy úrrá legyen rajtunk és megbénítson bennünket a félelem. Hittel kell tennünk a dolgunkat. Természetesen, mivel mindannyian emberek vagyunk, nekem is vannak gyenge pillanataim, de küzdök ellenük.