Nyomtatható forma Forrás: Tűsarok

A rendszerváltás előtti Kelet-Európa képzőművészetéről ad gender-szempontú áttekintést a MUMOK, a legnagyobb bécsi kortárs művészeti intézmény. A Gender Check című nagyszabású kiállítás megnyitója november 11-én lesz, a 24 volt szocialista ország műveit átfogó alkalmi gyűjtemény február közepéig tekinthető meg.

Széles a spektrum: a tárlat a hatvanas évektől 1989-ig, a Baltikumtól a Kaukázusig, Albániától az NDK-ig vonultat fel kétszáznál is több alkotást, egyaránt teret adva a korabeli hivatalos és avantgárd daraboknak. Bojana Pejić, a kiállítás Berlinben élő főkurátora és az egyes országokat képviselő művészettörténészek tehát széles horizontot kívántak nyújtani, egymás mellé helyezve a szocialista realizmus korábbi sematikusabb darabjait és a hivatalos, “aszexuális” kánont megkérdőjelező underground és kísérleti alkotásokat.

A hivatalos művészet többnyire egy olyan hamis emancipációs krédónak megfelelően működött, amelyben a női perspektíva nem kaphatott önállóan teret: ehelyett – a magyar András Edit megfogalmazásában - egy uniformizált, fallocentrikus képi világ vált uralkodóvá. A rendszer féloldalas emancipatorikus programja egy olyan modernista hazugságban fogalmazódott meg, amely a nemi szerepek tényleges különbségeit és egyenlőtlenségeit nem tette megjeleníthetővé, sem verbálisan, sem ikonikusan. A képzőművészet mikropolitikája kitermelte a rendszer jellegzetes tabuköreit: a női szexualitástól és a homoszexualitástól kezdve a női kiszolgáltatottság különféle formáiig, az otthonon belüli erőszakig és az abortuszig jócskán lehetne sorolni az elhallgatott be nem mutatott témákat. A nemiség inkább a nem hivatalos művészetben jelenhetett meg többé-kevésbé explicit formában, rendszerenként és korszakonként természetesen eltérő mértékben.

András Edit művészettörténész, a kiállításhoz kapcsolódó nemzetközi kutatás magyar tagja többek között a hetvenes évek textiles iparművészeinek (a Velemiek, Szenes Zsuzsa és Kelecsényi Csilla) formanyelvi kísérleteit, Maurer Dórát konceptualista darabjait, Ujj Zsuzsi fotográfiáit és performanszait, Keserű Ilona absztrakt festményeit tekinti részben feminista szempontú alkotásoknak. A korszak magyar neo-avantgárdja és kísérleti művészete ugyanakkor az esetek döntő többségében nem volt kifejezetten politikai jellegű. Mint azt a vele készült interjúban is megfogalmazta, a rendszer logikája szerint maga a személyes (női) tapasztalat kifejezése válhatott könnyen politikai tartalmúvá. Így a saját test művészeti felhasználása (pl. Ujj Zsuzsinál) egyértelműen ellenkulturális színezetű.

A politikai feminizmus ugyanakkor nem tudott meghatározóvá válni az irányzatban. A gender problémákkal foglalkozó művészek András értékelése szerint gyakorlatilag a mai napig nincsenek kapcsolatban a feminizmussal, tulajdonképpen nem is tudnak egymásról. A szocializmus öröksége ez, vagy éppen egy rendszerváltás utáni konzervatív és patriarchális fordulat hatása? A retrospektív kiállítás talán ebből a szempontból is újabb nézőpontot kínálhat.

A rovatot a RECON - Reconstituting Democracy in Europe támogatja.

Madam

Kapcsolódó linkek:

A kiállítás weboldala