Száz év luxus - Beatrix hozománya
[2008.03.30. 08:19] |
|
Nyomtatható forma  Forrás: Revizor Online
Az Iparművészeti Múzeum egyre interaktívabb: a kiállítás kiegészítőjeként kirakhatjuk Leonardo padlócsempéit, követhetjük a kerámiák restaurálási folyamatát, vagy leülhetünk színezni - ha az, ami odabenn van, nem volna elég.
 |
| Korsó | Az Iparművészeti Múzeum kiállítása viszonylag szerényen indul, de mintha csak azért, hogy a végén a bőség és a gazdagság érzésével távozzunk. A kezdeti visszafogottság oka műfajtörténeti jellegű: a majolika fejlődését kell bemutani a XIV. századi archaikus daraboktól kezdődően, amikor is az elsődleges használati szempont visszafogott dekorációval is beérte, egész addig, amíg a XV. századi reprezentációs törekvések föl nem fedezték maguknak ezt a területet. Ettől kezdve a majolikaművesség a reneszánsz luxus műfajának számított, világi és egyházi értelemben, amely az itáliai műhelyekből nem utolsó sorban Corvin Mátyás házasságának köszönhetően a budai udvarban és a vidéki püspöki „háztartásokban” egyaránt elterjedt.
Aragóniai Beatrix, akiről a kiállítás, a mostanában nyíló négy nagy reneszánsz tárlat egyike a címét kapta, fontos hivatkozási pont az ónmázas kerámiaedények elterjesztésében, noha csak általános jellegű információink vannak arról, hogy kedvelte ezeket a tárgyakat. A kiállítás címe, úgy tűnik, inkább szimbolikusan mutat rá azokra a kapcsolatokra, amelyek nyilvánvalóan léteztek az itáliai kerámiaműhelyek és a Magyar Királyság között, és amelyekről konkrétabban árulkodik a sok kis ígéretes töredék, valamint a külföldre került, lenyűgöző kivitelezésű kerámiatál.
Maga az ónmázas kerámiaművesség közel-keleti eredetű; kidomborodó kalligrafikus mintázatú, lüszterezett iraki példáiból nem is mindjárt vezetnénk le a korai itáliai korsók sötétkék, rácsozott ornamentikáját, amelyeket a faenzai és piacenzai műhelyekben állítottak elő. A XV. század során a palackok, tálak, patikaedények, korsók, tintatartók és az elvékonyodó csőrű, kétoldalt pánttal megerősített szirupkannák a geometrikus és növényi minták mellett egyre inkább figurális díszítést kapnak. Ez a stílusfejlődés úgy látszik, törvényszerű, a geometrikus mindig archaizál, vagy az archaikus mindig geometrikus, mint a görög vázáknál, de a legfelső fokot, az emberi alakot még a szimbóluma is megelőzi, mint a reneszánsz tálakon a Medici vagy a Sforza-címer. Más kérdés, hogy – kövezzenek meg – az egyetlen szoborigényű kerámia, a Jézus születése csoport az állatokkal nekem erősen giccsgyanús, igaz, valószínűleg nem a tárgy tehet róla, hanem újkori követői. A figuratív irányba való fejlődést mindazonáltal mély fény és élénk színezés kíséri, összefüggő ragyogó sárga színfelületekkel, de tobábbra is domináns a kobaltkék és a zöld.
A cikk teljes terjedelmében a Revizor Online-on olvasható.
| Szólj hozzá: Száz év luxus - Beatrix hozománya |
| A hozzászóláshoz kérjük, jelentkezz be az oldal jobb felső sarkában található Bejelentkezés boxot kitöltve. Amennyiben nem vagy még regisztrált felhasználónk, a hozzászóláshoz itt regisztrálhatsz! |
|
