Tűsarok.org - az autonóm nők lapja 2026. október 20., kedd - Vendel  
SZOC&POL ÉLETMÓD KULT&ART CIBER CSALÁD SZEX&GENDER KARRIER GALÉRIA FÓRUM ARCHÍV FÜRDŐ EU IMPRESSZUM
tűsarok

Gyarmathy Lívia
1932. január 8.
[2008.01.08. 09:17]

EGY NŐ

Nyomtatható forma Forrás: Tűsarok összeállítás

Budapesten megszületett Gyarmathy Lívia filmrendező. Először vegyészmérnöki képesítést szerzett, és néhány évig a Kispesti textilgyárban dolgozott, amikor felhívták a figyelmét egy újsághirdetésre. Olyan érdeklődőket kerestek, akik bármilyen egyetemet végeztek, élettapasztalattal rendelkeznek és kedvet éreznek a váltáshoz.

Gyarmathy Lívia
Amennyiben megfelelnek, beülhetnek az iskolapadba, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezzenek újabb oklevelet. Gyarmathyt felvették, és ezzel egy másik, az igazi szakmáját kezdte el művelni: a filmkészítést. Úgy érezte - ahogy egy későbbi nyilatkozatában mondta -, a filmművészet lehetőséget kínál számára a valóság teljesebb megismerésére. Herskó János, a kiváló filmpedagógus volt a mentora. Simó Sándorral, Kárpáti Györggyel, Sándor Pállal, és az animációs műfajban klasszissá érett Reisenbüchler Sándorral járt együtt.

1964-ben került a MAFILM állományába. Ebben az esztendőben forgatta diplomamunkáját, az "58 másodperc" című dokumentumfilmet, melyben olyan sportolót mutatott be, aki a versenyben alulmaradt. A gyakorló évek során tapasztalatokat gyűjtött, megfigyelt, másoknak segédkezett. 1968-ban az akkoriban tekintélyes miskolci fesztiválon kategória-díjat adományoztak "Üzenet" című opusának (a hosszú dokumentumfilmek kategóriájában).Témája az állami gondozásba került gyermekek élete volt. Első egészestés filmje az 1969-es "Ismeri a szandi mandit?", műfaját a rendező ironikus játékként határozta meg.

A film laza epizódokból összeálló cselekménye felületes megközelítésre "csak" derűs percek hangulatait idézi. A vegyiüzemben mindenki mást csinál, mint ami a dolga lenne. A férfiak nőket kukkolnak a mosdóban, a főmérnök a kistévéjét szerelgeti, az igazgató hajómodelljeit babusgatja, a portás fikuszokat fuvaroz. Az 1973-as "Álljon meg a menet" főszereplői, a kőbányai gyár törzsgárdatagjai a lelépő Banda bácsit aranygyűrűvel kívánják megjutalmazni, ám a kedves gesztus megbicsaklik a szervezők és a környezet figyelmetlenségén, ügyetlenségén, bunkóságán. Gyarmathy filmjeit többen a cseh újhullám filmjeihez hasonlították, ő maga elenite Jacques Tatit és Antonionit tartotta példaképének. Időszerű közéleti gondokat feszegető dokumentumfilmek ("Magányosok klubja", 1976, "Kilencedik emelet", 1979) után következett a "Minden szerdán" (1979). A főhős a deviánsan viselkedő s emiatt javítóintézetbe kerülő István. A fiatalember találkozik feljelentőjével, Draskóczi bácsival. Az idős férfi családi ellenkezést leküzdve segítőkezet nyújt számára. A bácsi meghal, pártfogoltja megváltozik. A "Koportos"-ban egy többszörösen hátrányos helyzetű cigány férfi, Balogh Mihály odisszeáját kísérhetjük figyelemmel. A Budapesten dolgozó férfi felesége meghal. A férj szép temetést akar számára, de rosszakarói összeesküsznek ellene. Meglopják, megalázzák, megverik.

Az "Együttélés" (1982) német Montague-k és magyar Capuletek konfliktusát örökíti meg egy úgynevezett vegyes-házasság mögött felizzó ellentétekkel és a megbékélés lehetőségének felvillantásával. Ezután is folytatódik a társadalmi feszültségeket és elszigetelt személyiségeket fókuszba állító filmek sora az életműben. Az "Egy kicsit én... egy kicsit te" (1984) három nemzedék békétlenségének gyökereit igyekszik feltárni, a "Vakvilágban" (1986) az érzelmi elbizonytalanodás lélekrajza, "A csalás gyönyöre" (1992) egy egzisztenciális és érzelmi egyensúlyvesztés utáni fájdalmas kompromisszumról szól. A nyolcvanas-kilencvenes években született "nagy" filmeket a realista józanság jellemzi. Gyarmathy Lívia akkor a legmeggyőzőbb, amikor a tényeket beszélteti.

A dokumentum-körképek gazdagodását hozta a legújabb periódus. Még 1987-ben készítettek portréfilmet Faludy Györgyről, a "Recsk 1950-53" (1988) pedig - ugyancsak családi vállalkozás - fájdalmas mementó az egykori munkatáborról és lakóiról. Ezt az embermesék újabb sorozata követi, a szeretetteljes lírai vallomások, hangulatos életképek füzére: A lépcső (1995), A mi gólyánk (1998), a Táncrend (2003). Az Európai Filmdíj, a megosztott Kossuth-díj és sok más kitüntetés bizonyítja azt, hogy a szakmai közvélemény milyen nagyra értékeli Gyarmathy Lívia munkásságát. A legutóbbi játékfilmje a "Szökés" (1996), amely a Recsk-téma regényes feldolgozása. Gyarmathy Lívia életrajzának kulcsfigurája a férje, a Recsket megjárt Böszörményi Géza. Ő akkor jelentkezett főiskolára - szintén nem ifjú fejjel -, amikor felesége rendező szakon végzett. Hosszú évtizedeken át voltak társak.

Számos közös tervet valósítottak meg, a dokumentum- és a játékfilm műfajában is. Gyermekük, Böszörményi Zsuzsa szintén filmrendező lett. Férje nemrégiben bekövetkezett halála megviselte Gyarmathy Líviát, hiszen Böszörményi Gyula nemcsak az életben, hanem az alkotásban is társa volt.

Borbíró Fanni

Szólj hozzá: Gyarmathy Lívia
A hozzászóláshoz kérjük, jelentkezz be az oldal jobb felső sarkában található Bejelentkezés boxot kitöltve. Amennyiben nem vagy még regisztrált felhasználónk, a hozzászóláshoz itt regisztrálhatsz!
 
 


jegyezzen meg!
regisztráció | elfelejtett jelszó
Adatbank
  A muffom meg én, meg a nőgyógyászom (935)
  Bármiről... (8)
  Végleges szőrtelenítés (2)
  Magyar feminizmus - mit tegyünk a gyakorlatban? (177)
  bakapjuk vagy ne kapjuk. abortusztabletta. (136)
  Abortusz (546)
  Zártkörű Lányok - feminista, leszbikus műsor a Tiloson (141)
  Politikusnőcik mi van veletek? (1659)
Copyright © 2004 Anyahajó Kulturális Egyesület · Minden jog fenntartva. HONLAPTÉRKÉP MÉDIAAJÁNLAT