Nyomtatható forma Forrás: Tűsarok

A 19. század közepén a városi szegény asszonyok nem ritkán már két héttel a szülés után kénytelenek voltak visszamenni dolgozni a gyárba, napszámba. Számukra nagy segítséget jelentett 1852-ben az első hazai bölcsőde megnyitása. A jószándék és a nagyfokú higiénia dacára az új intézmény kezdetben erős marketingre szorult. A Tűsarok folytatja a tanulságos régi szövegek előbányászását.

Forrayné Brunszvik Júlia grófnő. Barabás Miklós rajza (1840-es évek) Az óvódaalapító Brunszvik Teréz unokahúga az első hazai bölcsődék megalapításánál jeleskedett.

A dramatikus történet szerint a vidékről Pestre látogató István gazda az egyik belvárosi templomból kifordulván meglátja a Bölcsőde feliratot, s mivel igen szomjazik a tudásra, bemegy, hogy megtudakolja az ott dolgozó orvostól és paptól, mi fán terem ez az intézmény. A szöveget kis kihagyásokkal, betűhív formában közöljük.

*

(...)
 A pap: Lássa kedves földim, itt sok csecsemős kisdedet lát, a legfiatalabbik 14 napos, a legöregebb 2 éves, s mindannyian szegény munkás embernek gyermekei, kiket itt keresztény szeretettel ápolunk.

 István gazda: Hát nincs anyjok? mért hozzák ide?

 Az orvos: Barátom! a nagy városban sok az ember, s az élet drága, itt az anyám-asszonynak ugy napszámba kell mennie, mint az apám-uramnak, különben felkopik az állok; s ez szerint a férj elmegy fát vágni, favarozni, vagy napszámba, az asszony elmegy a gyárba, vagy mosni, mángolni, napszámba, s ekkor mit csináljanak  szegény kisdedeikkel? hát biz azok kénytelenek sokszor az ajtót rájok zárni, s igy a nedves, dohos, sokszor földalatti pinczelakásban éhen, piszokban naphosszat fetrengvén nem csoda, ha elnyomorodnak, de igy a kisdedek nagy számban el is halnak.

 István gazda: Szegény ártatlan lelkek!

 A pap: Fájdalom, hogy ez így van, és sokszor iskolás gyermekeket a kisebb gyermekek őrzésére honfognak, s persze itt sok szegény egy házba szorul, megesik, hogy 10 gyermek is együtt fetreng, kik magokra lévén hagyva, de még az öregektől is sem sok jót tanulnak, a legpajzánabb dévakodással töltik az időt, egyik a másikát rontja.

 István gazda: Nem jó van ez így! hisz ezekből könnyen dibdáb ember nő!

 A pap: Helyesen beszél kegyelmed; ezért a jó emberek más nagy városokban is azt gondolták ki, hogy felebaráti szeretetből Isten dicsőségére összeadnak, s ollyan ápoló-intézeteket nyitnak, mellyekben a becsületes munkások mikor dologra mennek, kisdedeiket reggel betehessék, azok ott gondosan ápoltassanak, s munka után minden anya ismét édes magzatját este haza vihesse.

 Az orvos: Lássa kend: ez a Bölcsőde; itt rendre illy szegény munkások gyermekeik vannak, egy gyermekért egy napra 2 krajczárt fizetnek, s kap jó szállást, ételt, ágyat, tisztát, mindent; itt ez az első gyermekecske 3 hónapos egy utczaseprőnek leánykája, a második tegnap mult két hetes, ez egy favágónak fiacskája, a harmadik vidám kis angyal egy mosónénak fél éves fia, a negyediknek anyja fabrikába jár szivart csinálni, ez már szépecskén játszik, s igy rendre látja kend barátom, hogy milly tiszták, vidámok; az, kit az ápolóasszony épen most füröszt, ugyan jókat sikolt, de ez igy szokott lenni a gyermekekcskéknél.

 István: Jaj, uram, sirásrivás nélkül az urfiak sem nőnek fel.
(…)
 Az orvos: Lássa kend, itt azután őrködik egy derék férfiigazgató, ki maga is családapa, ide eljárnak jó szivü asszonyságok, az orvos is után néz, aztán van tisztaság, rend, s ugy gondoljuk, hogy ide minden jó édes anya bizvást elhozhatja gyermekét.

 István gazda: Hisz uram, illyen becsületes helyre magam is be tudnám hozni bár egyetlen fiacskámat.

 A pap: Lássa kegyelmed, itt történt a folyó 1852-ki martius havában Teréz-külvárosban egy mosóné csecsemősét a bölcsőben lekötötte (a korabeli szokásoknak megfelelően szorosan bepólyálta – O.I.), elaltatta, s egy fehér kendővel betakarta; a szegény asszony ugyan azon háznak tulsó zugában egy más lakónál mosott, s az ajtóhoz háromszor is elment hallgatódzni, de gyermeke csendességben volt, még örült is neki; azonban mégis megsokalta a csendet, bemegy a házába, s azonnal jajgatással ki is rohant, mi is történt? a kisded fölébredt, ajkaival a borító kendőt be-beszopta, s meg is fulladt. Valóságos történet, s ugy-e jobb lett volna Bölcsődébe adni?

 István: Tisztelendő uram, magam is értem már sok illy gyászos esetet.

 Az orvos: Barátom, hát a görvélyes, szem fájos, s tisztátalanságban elfekélyesedett gyermekekről mit szóljunk? s több mint fele elhal szegény munkások gyermekei közül, s miért? többnyire gondatlanságból, mert biz egy szegény napszámos asszony nem fizethet gyermeke ápolásáért 4 pengő forintot.
…
 Az orvos: De hisz már sok más jótévőnk is akadt, az ország primása főm. Szitovszky János ő herczegsége is áldását küldé, és 70 pft adományozott, gróf Forrayné (Brunszkvik Júlia, az óvodaalapító Brunszvik Teréz unokahúga – O.I.) ő nagysága évenkint 50 pft, a város községtanács 600 pft, egy névtelen 300 pft és sok más nemes és polgári asszonyság és férfiu szép sommát adtak össze; s nézze barátom ezt a sok szép ingecskét, fejkötőcskét, kendőcskét s egyéb ruhácskát, ezt többnyire az apáczáknál és nehány más nevelő-intézetekben levő iskolás leánykák ingyen készitették.

 István gazda: Ez mind dicső! ugyan dicsérem az eszemet hogy ide benéztem. – Már bocsássanak meg az urak hogy egyet kérdezek; falun is sok kisdedet elzárnak, vagy munka közben erős időjárásban is kivisznek; nem lehetne-e falun is Bölcsődét nyitni?

 A pap: Kedves földink, hogy ne lehetne, a falu bábája mellé rendeljenek kegyelmetek kevés fizetés mellett egy szegény becsületes asszonyt, a szoba se sokba kerül, aztán falun csak akad nem egy jó szivü adakozó, ki tejet, ki czipót szán Isten nevében, s hidje kelmed, hamarább előteremthetik falun a Bölcsődét, mint itt.
(…)
 István gazda: No köszönöm a jótanácsot, itt a parolám, hogy mához 8 hétre nálunk is megnyilik a Bölcsőde.

*
Forrás: Hornyák Mária: A 150 éve alapított első hazai (pesti) bölcsőde és Forrayné Brunszvik Júlia grófnő, Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány (Martonvásár, 2002).

*
További érdekességek a magyar bölcsődék 155 éves történetéről az egyetlen hazai Bölcsődei Múzeumban: Budapest, VIII., Nagytemplom utca 3.

Nyitva: H-Sz-P: 14-18 óráig. A belépés ingyenes.

Orosz Ildikó