Nyomtatható forma Forrás: Tűsarok

Buta vagy provokál, aki Bakács Tibor Settenkedőtől azt kérdezi: Na, Tibikém, mi baj a feministákkal? Egyrészt nincs tisztában azzal, mit kérdez - ennek ellenére mögöttes szándéka a védekezés. Értsd: velünk nem lehet baj, mi jó nők vagyunk, és igyekszünk boldoggá tenni a hozzád hasonló faszikat. Azok, akiket most itt közösen gyalázni készülünk, ismeretlen rémek, akik veszélyesek a mi pozícióinkra. Ezért érdemes rúgni rajtuk egy nagyot.

Illusztráció: settenkedo.t-online.hu

Hogy jobban megvilágítsam a dolgot, kapva kapok az alkalmon, hogy a Nőklapja Café interjúrészletéből egy villám klozet-rídinget készítsek:

„A legnagyobb bajom a feministákkal, hogy nem szeretik a férfiakat, így viszont nem lehet élni.”

Vörös Gudrun ugyan kijelentette, hogy a férfiak mind mocskos állatok, de lássuk be, szimpla médiafogás volt a svéd feminista pártvezér kiszólása. Szavaztak is rá rendesen. Mondhatjuk Gudrunt akár punknak is. Bakács pedig maga is említi, hogy szereti a punkokat. Arról viszont nyilván fogalma sincs, mi fán terem a Rrriot Grrls mozgalom. Arra pedig nem emlékszik, vagy csak nem figyelt oda, hogy az általa korábban nyilván nagyra becsült Nina Hagen arra szólította fel a nőket, hogy legyenek kicsit tudatosabbak, használják inkább a középső ujjukat, minthogy bármely férfitól függjenek. A feminista mozgalom felfogható a punk részeként is - ám Bakácsnak a punk csak addig punk, amíg farka van. Apropó, elég sokan élnek úgy nőkkel, férfiakkal, hogy nem szeretik őket, csak valamiféle tehetetlenségi nyomaték miatt.

„Ez nem mozgalom kérdése”

Mi nem mozgalom kérdése? A hülyeség foka? Mert a feminizmus egyrészt felszabadító mozgalom, aminek van története is, amelynek az ismerete lassan az alapműveltséghez is hozzátartozik, másrészt egyéni látásmód, amitől az egész színes és érdekes.

„Egyetlen esetben sem lehet feltenni azt a téves filozófiai kérdést, hogy mire valók a férfiak.”

Ha fel lehet tenni azt a kérdést filozófiailag, hogy mi végre van az ember a Földön, akkor miért ne lehetne ezt is? Ám a feminista kérdés nem az, hogy mire valók a férfiak és a nők, hanem hogy miért így alakultak a szerepeik évszázadok alatt. Ez pedig életbevágóan fontos kérdés, mert egyben a hatalomról való diskurzus kérdése is.

„A feminista műsorok, amikor cikiznek, majdnem mindig erről a kérdésről beszélnek, és mindig a vibrátorig juttatják el a férfit, és abból a szempontból a vibrátor jobb.”

Mutasson nekem valaki egy feminista műsort. Nagyon megköszönném, mert végre látnék olyat. Bakács talán összekeveri a feminista műsorokat azokkal a férfi-nő párharc tematika mentén dramatizált show-kkal, amelyekben senki nem üti meg a vibrátor szintjét agyilag?

Illusztráció: settenkedo.t-online.hu

„Az alapkérdésben elkövetnek szerintem egy hibát, hogy lelkileg nem okék. Ha ő kielégül, tökéletesen szerelmes lenne a társába, akkor nem foglalkozna a férfiak leválthatóságával.”

Ismét tömény általánosítás, lelki betegnek bélyegzés, gyűlöletkeltés egy láthatatlan csoporttal szemben. Apróban kezdték a diktátorok is. Mert hiszen beteg, frusztrált, ferde és valószínűleg ronda emberek ellen joggal folyhatnak könnyű hadjáratok. Megkönnyítené a dolgom Bakács, ha megnevezne legalább egyet ebből az embercsoportból, legalább egy művészt, akinek a meghatározó alkotásait nem a lelki betegsége, hanem a környezetével szembeni elégedetlenség jellemzi. Megjegyzem: a homoszexuálisokról szóló viccek már nem valók a média nyilvánossága elé – tudják is ezt a liberális fiúk. A nők egy „beteg” csoportjával szórakozni azonban még mindig gátlástalanul lehet. Valahol itt rejlik a feminista ellenállás lényege: a Bakács-félék miatt létezik a feminizmus maga.

A nők zöme persze távolról sem érzékeny az efféle elszólásokra. Őket biztosan szereti Bakács. A jó kislányokat. No de mit kezd azokkal a nőkkel, akik híresen harmonikus kapcsolatot ápolnak választott párjukkal, karrierjük töretlenül ível fölfelé, nevelik két-három gyereküket - és még szeretőt is tartanak, de kettőt. Feministák nem lehetnek. De normálisak sem. El sem merem képzelni mi lehet ez a kategória. Pedig én sok ilyen, magát feministának mondó, boldog nőt ismerek. Ebből következik - ismét egy felhívás a liberális krédó felé -,  hogy nem csak boldog cigányokkal találkozhat, aki szemfüles.

Most következik a visszafordított öndiagnózis, a kedvenc részem, melyből disszertációt írnék, ha pszichológus hallgató volnék. A hatalom természetének megnyilvánulása egy médiasztár személyiségén keresztül:

„A pánik szituációt azért érzem minden egyes feminista támadásban. Egyrészt önmagát erősíti, másrészt az alapszisztémát támadja, és nem értem, hogy miért.”

Bakács ezt véletlenül jól látja, ha nem is érti: a feminizmus célpontja a status quo, a fennálló hatalom. Ahogy minden virulens mozgalomé is. Kedvence, a punk sem szólt másról.

A pánik egyébiránt ebben a Bakács-nyilatkozatban érhető tetten a leginkább: saját magát is az alapszisztéma csúcsához pozícionálja, az most mindegy is, hogy megmondó emberként vagy férfiként. Ha a férfi a hatalom  - a gyengébbek és Bakács kedvéért jelzem, hogy itt az egyes férfit nem azonosítom a patriarchátussal -, akkor alóla kell kirúgni a trónt. A képlet egyszerű. Az sem meglepő, hogy aki a trónon ül, ettől pánikba esik.

„Én azt érzem, hogy ha ők többségben lennének, akkor engem kiirtanának a gondolkodási módjukból fakadóan, pedig én figyelek rájuk.”

Ez mind semmi. Értelmes ember a fenti gondolatmenetet irtaná ki gondolkodási módjából. Hazugság, hogy Bakács bárkire is figyel. Hiszen szemünk láttára prejudikál egy csoportot, melynek a tagjait beazonosítani sem meri.

Aztán jön a korona a teremtésre, egy olyan gondolatsor, melyre Bakács akár esztétaként is büszke lehet.

„Bizonyos mértékig pozitív a szerepük, mert a közbeszéd tárgyát megfogják, ebben van valami értelem, hiszen beszédünk és a gondolkodásunk között szoros kapcsolat van.”

Ja, „azért én szeretem a buzikat, köztük vannak a legérzékenyebb haverjaim. Ráadásul olyan ember vagyok, aki ha azt mondja bazmeg, akkor arra gondolok, hogy meg is baszom.”

„Egyetértek velük, hogy például ne mondjuk egy nőnek, hogy picsa, de azt nem szeretem, hogy a humort is megtámadják.”

Nem kell a talmi tisztelet, az álszemérem senkitől. Rám nyugodtan mondhatják, hogy picsa vagyok, amikor az vagyok. Ami pedig a humor megtámadását illeti, én például a Bakács-interjú olvasása közben - vagy bármikor, ha nőügyben nyilatkozott - könnyesre röhögtem magam. Mert igencsak fura és groteszk, ha valaki mellett így elszáguld a XXI. század.

Nem tudom biztosan, kik azok a feministák. Magyarországon alig vannak, máshol meg sokan és sokfélék. Arra viszont emlékszem, hogy a Bakácsoktól valamikor azt tanultam: tisztelni kell a más kultúrát, és egy szabadgondolkodású embernek nem illik gyűlöletet szítania egy olyan embercsoport iránt, amelyet nem is ismer. Úgy látszik, a Bakácsok számára a nők ez alól a liberális gondolat alól kivételek.

sisso

Kapcsolódó linkek:

Bakács Tibor Settenkedő weboldala